27.fejezet



- A fenébe!- kiáltott hirtelen Sora.

- Mi történt?- nézett rá Leon ijedten.

- Haza kell mennem. Sajnálom. Később találkozunk.- bújt ki az ölelésből a lány és már rohant is a szállások felé. A férfi döbbenten nézett utána, nem értette mi történt. Sora tényleg sajnálta, hogy ott kellett hagynia de eszébe jutott, hogy Fantomot elfelejtette kivenni a hűtőből. Egyenesen szaladt a szobája felé és idegesen nyitotta ki az ajtót. Mikor beért a hűtőszekrény felé vette az irányt és gyorsan kikapta belőle a szellemet. Szegény kis teremtésnek már eszébe se jutott megjegyzéseket tenni, amit már megszokhattunk tőle.

- S…S…Sora…mi…miért csi…csi…csináltad…ezt?- dadogta Fantom.

- Jaj nagyon, nagyon, nagyon sajnálom. De teljesen elfelejtettem.- kapott a lány egy törölköző és a hajszárító után. Mikor rendbetette a kis szellemet leült az ágyra, hogy kifújja magát. Természetesen ismét Leonra gondolt. Mivel késő volt már, elment és pizsamában befeküdt nézni a TV-t. Pár perc múlva miután véglegesen elhelyezkedett és az igazak álmát akarta volna aludni, kopogtattak az ajtón.

- Gyere be, akárki is vagy.- mondta a lány enyhe dühvel a hangjában. Kinyílt az ajtó és belépett rajta May.

- Te meg mit csinálsz már ilyenkor az ágyban?- kötekedett a lánnyal.

- Azt hiszem aludni készültem. Mivel holnap már menni kell.- mondta egyhangúan Sora.

- Ez igaz. Csak azt akartam kérdezni, hogy mi történt? Nem gyanakodott?- lelkesedett fel May.

- Nem.- hirtelen Sora arcszíne átváltott rák vörösre.- Veled és Elissel mi volt?

- Á… semmi. Az a kis liba egész úton nyavalygott nekem, hogy ő vissza akar menni. Halál idegesítő.- fejtette ki véleményét. De inkább mesélj te! Miről beszéltetek? Vagy történt valami?

- Hát… igazából…- még gondolkozott hogy elmondja-e vagy ne de végül döntött.- Megcsókolt.- mondta már teljesen vörös arccal. May a megdöbbentségtől szólni nem tudott.

- De hogy? És mikor?- nyögte ki végül nehezen.

- Ma a parton. Elmentünk sétálni és amikor arra mentünk észrevettük Laylat és Yurit a parton ölelkezni. És visszafordultunk és utána…- Sora zavarában a takaró szélét gyűrte.

- Ez igen. Gratulálok.- mondta elismerően a lány.

- Mi? De én azt hittem, hogy haragudni fogsz. Én azt hittem, hogy te is szereted.- kezdte zavartan az angyal.

- Szerettem. De az már régen volt. És már azt is régóta tudom, hogy te szereted.- vallotta be May.

- Mi? De hát én is csak most jöttem rá.

- Mert lassú vagy.- zárta le a témát.- Akkor én most megyek, hagylak aludni.- intett May a megdöbbent lánynak és már el is hagyta a kis helységet.

- Még hogy lassú.- dörmögte magának Sora, majd kikapcsolta a TV-t hátradőlt kényelmesen és nyakig húzta magára a takarót. Boldogan aludt el az éjjel azzal a tudattal, hogy minden rendben van, senki nem neheztel rá és ami a legfontosabb, hogy a férfi szereti őt. Reggel ismét jókedvűen ébredt, gyorsan letusolt és indult az ebédlő felé. Lent a lányok már várták és intettek neki hogy üljön oda. Felkapott egy tálcát megpakolta étellel és elindult az asztaluk felé. Leon lépett be az ajtón azzal a hideg közönnyel az arcán, ami mindig is azt mutatta. Csak Sora ismerte a másik oldalát.

- Jó reggelt!- intett vidáman Sora.

- Neked is.- majd elfordult és elindult a tálcák felé.

- Ennek meg mi baja?- értetlenkedett May.

- Semmi. Mindig ilyen.- mondta Anna nyugodtan. Sora csak csendben ült és most esett le neki, hogy a férfi amikor azt mondta hogy nem szeretné másoknak is megmutatni az igazi arcát erre is célozhatott. Egy kicsit megnyugodott bár nagyon fájt neki, hogy ezt kell játszaniuk.