23.fejezet

-         Ő a lányod?- kérdezte zavartan Sora amikor már a szállások felé mentek Mayel és mint kiderült a nőt Mercedesnek hívták.

-         Igen. Ismered?- mosolygott a nő.

-         Nem, csak a múltkor láttuk Leonnal és…

-         Jaj igen. Már hamarabb megérkeztünk csak gondoltuk nem árt egy kis városnézés, de Elis túl izgatott volt, hogy találkozhat a nagy Leon Oswalddal így leváltotta a saját anyját rá. Már azóta rajong érte, mióta feltűnt a tehetségével. Mindig róla áradozott. És most megbeszéltem a főnökkel, hogy had találkozzon vele.- csacsogott a nő. May egy pillantást vetett Sorára és mintha azt mondta volna „Ez a nő sosem fogja be?!”. A másik lány csak mosolyogva figyelte.

-         Őszintén szólva csodálkozom, hogy Leon ebbe belement.- nézett meglepődötten May.

-         Először én is, amikor Kalos azt mondta, hogy benne van. Azt mondta megvannak a módszerei és hogy valamivel megfenyegette, hogy elmondja mindenkinek, ha nem megy el Elissel.

-         Vajon mi lehet az?!- gondolkodott hangosan Sora.

-         Azt nem tudom. Nekem is csak ennyit mondott.

-         Kíváncsi lennék mi az a dolog amivel Leont így meg lehet félemlíteni. Hasznomra lehetne egy ilyen dolog.- mosolygott May gonoszan.

-         Hát igen…arra én is.- jegyezte meg Sora is.

-         De kíváncsiak vagytok.- nevetett a nő.- Megtudhatnám mi az oka ennek?  

-         Nem ártana beleerőltetni egy kis jó modort.

-         És persze egy kis őszinteséget.- egészítette ki May.

-         Hát akkor mondhatjuk úgy is hogy szívesen zsarolnátok.- nevetett Mercedes.

-         Pontosan!- vágták rá ismét együtt, ami kezdte őket idegesíteni.

-         Muszáj mindig azt mondanod, amit én?!- morgott May.

-         Te mondod mindig ugyan azt.- vitatkozott tovább Sora.

-         Látom nagyon szeretitek egymást.- nézett a már verekedő lányokra.

-         Hát hogyne…legjobb barátnők.- nevetett Sora.

-         Ti meg mi a fenét csináltok? Mint két rossz gyerek.- lépett mögéjük Leon. Sora és May ijedten fordultak meg a hang irányába. Egy ezüstszürke és egy ismeretlen barna szempár fürkészte őket.

-         Nem tartozik rád, hogy mit csinálunk.- mondta hűvösen May miközben kiengedte kezei közül Sora nyakát aki éppen megfulladni készült, mert a másik idegességében túlságosan megszorította. Majd köhögött párat és odalépett az idegen lány elé és kezet nyújtott neki.

-         Örülök. A nevem Sora Naegino.- mosolygott udvariasan.

-         Én is nagyon örülök.- mosolygott vissza a lány. Már biztos volt benne hogy a barna haját és sötétbarna szempárt az anyjától örökölte de a mosolya valahogy más volt.- Akkor mehetünk?- nézett vissza Leonra. A férfi csak bólintott és elindultak. Elis csak nyomott egy futó puszit anyja arcára és be is hozta a távolságot közte és Leon között. May és Sora csak döbbenten nézett utánuk. Mivel már a nőnek és lányának kijelölt szoba előtt álltak Mercedes megköszönt mindent a lányoknak és bement.

-         Nem bírom ezt a lányt.- jelentette ki May.

-         Én se.- helyeselt Sora.

-         Ááá! Ez meg hogy lehet?? Sora Naegino azt mondta valakire hogy nem kedveli? Az eszem megáll.- játszott színpadiasan a másik.

-         Jaj hagyd már. De egyszerűen nem szimpatikus.- húzta a vállát a lány.

-         Ó igen? És vajon miért nem? Csak nem egy Leon Oswald nevezetű férfi miatt.- kérdezte csendesen May.

-         Dehogyis!- pirult el Sora.- Nem igaz már! Nekem mindenkit szeretnem kell?- vágta be a durcást a lány.

-         Nem.- mosolygott sejtelmesen a másik.