13.fejezet

- Komolyan?- kérdezte Sora lelkesen.

- Igen.- mosolygott Leon a lány nem kis meglepetésére.

- Leon? Te… te nevettél?- Hüledezett nagyra nyílt szemekkel.

- Talán baj? Ne csináljam többet?- értetlenkedett a férfi.

- Dehogyis! Nagyon örülök, hogy ezt láttam. De hogyhogy hirtelen én lehetek a partnered?

- Nem akarom, hogy többször megküzdj Mayel. Hisz már nem egyszer bebizonyítottad, hogy jobb vagy nála.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!- ugrott a fiú nyakába mindkettőjük nem kis meglepődésére.

- Bocsánat… én csak úgy megörültem- engedte volna el Leont, de a férfi megölelte és nem volt hajlandó elengedni. Sora teljen elpirult de azt már nem látta a fiú.

- Én is nagyon örülök.- mondta őszintén.- Akkor most menjünk és mondjuk el a főnöknek. Biztos ő is örülni fog, hogy nem kell többet May nyafogását hallania.- engedte el Sorát.

- Héé! De én sajnálom őt és a barátom. Még akkor is ha néha nem látszik…- kelt a lány védelmére Sora.

- Milyen barát az ilyen?

- Ne mondj róla ilyeneket! Neki ilyen a természete!- mondta durcásan.

- Jól van, te tudod. De akkor irány Kalos.- adta ki a vezényszót.

- Menjünk.- mondta Sora mosolyogva, ahogy belekarolt a férfi karjába amit az előbb nyújtott ki felé.

- De először is lenne egy kikötésem.- jelentette ki Leon és megállt.

- Miféle kikötés? És mire?- értetlenkedett a lány.

- Egy sima kikötés. Ígérd meg, hogy betartod.

- Rendben, ígérem. Csak mondd már.- csigázta fel a lányt.

- Az, hogy más előtt nem fogok mosolyogni akármennyire is szeretnéd és kérlek te se mond el senkinek!

- De miért nem? Ez jó dolog!

- Tudom de nem akarom, hogy más is tudjon róla!

- Pedig itt lenne az alkalom, hogy összebarátkozz a többiekkel is.

- Kérlek Sora! Ígérd meg!- nézett a lányra könyörgően.

- Jó. Ha annyira nem szeretnéd… de akkor se értelek.

- Nem kell neked mindent értened.- nevetett ismét Leon, amitől a lánynak még a lélegzete is elállt.

- Tudtad, hogy nagyon helyes vagy amikor nevetsz?- csúszott ki akaratlanul is a lány száján.

- Hát eddig még nem nagyon mondták így a szemembe, de köszönöm a bókot.- lepődött meg Leon.

- Öö… elnézést.- pirult el megint.

- Most miért kérsz bocsánatot?

- Hát mert…mert- de nem tudta folytatni.

- Értem, ne folytasd.- halkította el a lányt, majd tovább indultak a főnök irodája felé. Valaki közben a háttérből izzó szemekkel nézte a nevetgélő „párt”, majd megfordult és elhagyta a szállást.