7. fejezet

- De azt mondod, hogy nem csak ők? Kire gondoltál ezzel?- kíváncsiskodott Sora, és közben próbálta elterelni a szót. Sarah nem tudta, mit mondjon, nem akarta elárulni Kent, mert kb. 2 hete bevallott neki mindent.

- Hát…úgy igazából nem tudok konkrét példát, de te is tudod, hogy nagyon sok rajongód van és hát…De mindegy. Úgy látom, nagyon örülsz annak, amit most hallottál.- jelent meg egy kis sunyi mosoly Sarah arcán.

- Mi? Ugyan, dehogy!- tágult ki Sora szeme. A nő ügyet sem vetve rá folytatta.

- És megtudhatnám, melyiknek fiúnak örülsz jobban?

- Hogy? Te miről beszélsz? Engem nem érdekelnek. Csak nem tudtam, hogy mi ütött beléjük, ezért kíváncsi voltam. Ennyi az egész!- zárta le a témát.

- Rendben, ha nem akarod elmondani, nem kell.- adta fel.- De neked most pihenned kell, úgyhogy légy szíves végy egy jó meleg fürdőt és befelé az ágyba.  

Nekem most mennem kell. És vigyázz magadra.

- Köszönöm Sarah.- intett a nőnek. Megfogadta a tanácsát, és elment fürdeni, de előbb megtette a kellő óvintézkedéseket.

- Tudtam. Megcsalsz Sora.- sírt hangosan Fantom.

- Te meg miről beszélsz?- tudakolta dühösen a lány.

- Néha nem ártana rám is figyelned kislány.- mondta sértődötten, miközben próbálta magát kiszabadítani egy kötél fogságából.

- Igen? És ugyan minek? – fordított hátat, majd berobogott a fürdőbe. Miután vett egy kellemes fürdőt, kiszabadította a még mindig ficánkoló Fantomot és befeküdt aludni. Egy ideig még gondolkodott, majd elaludt.  Este 7 óra körül ébredt fel és már valamivel jobban érezte magát, így lement az edzőterembe.

Marion szaladt felé Jonathannal a fején.

-Sora! Hát te? Neked nem pihenned kellene még?- nézett boci szemekkel Sorára.

- Nem kell aggódnod már jobban érzem magam. És egyébként is csak azért jöttem le, hogy megnézzem, mi van a többiekkel.- mosolygott a kislányra.

- Te tudod. Képzeld! Mi is felléphetünk Jonathannal!- ugrált örömében Marion.

A kis fóka csak egy „Au, au”- val jelezte együttértését.

- De hisz ez remek!- ujjongott Sora is.

- Mi olyan remek?- lépett mögéjük Christopher.- Én is szeretném tudni.

- Ha annyira tudni szeretnéd, a következő előadásban már én is szerepelhetek.- jelentette ki a szőke lány.

- Ennek nagyon örülök kislány.- mosolygott kedvesen Chris.

- Én nem vagyok kislány!- válaszolt durcásan.

- Ohh, igen? Elnézést hölgyem.

- Most az egyszer megbocsátok, neked, mivel jó kedvemben találtál.- és ment ez volna tovább egy ideig, ha csak be nem toppan Mia kifulladva, mögötte Ken kapkodott levegő után.

- Veletek meg mi történt?- nézett rájuk furcsán Sora.

- A főnök hivat mindenkit.- nyögte ki végül Ken. Ekkor melléjük toppant May.

- És megtudhatnánk, hogy miért ilyen sürgős?- türelmetlenkedett.

- Megvan az új darab. Siessetek az irodájába.- fejezte be Mia Ken mondandóját.

- Akkor mire várunk még? Indulás!- adta ki a vezényszót a kínai lány. 5 perc múlva már a főnök irodája előtt tolongtak. Végül Sora bekopogott, megvárta a választ és benyitott. Már ott volt Keneth úr és Leon.